Azon gondolkoztam, hogy nem akarok az az ember lenni, aki at csin�lja, amit m�sok elv�rnak t�le. Nem fogom az�rt megv�ltoztatni magamat, mert m�snak nem tetszem �gy, ahogy vagyok. Ha azt akarja, hogy fessem be a hajamat, akkor akarja azt. De �n att�l m�g nem fogom megtenni, csak hogyha �n is azt akarom, hogy olyan legyen a hajam, amilyen. Nekem van egy elk�pzel�sem arr�l, hogy mit szeretek. Et v�ltozhat. De nem az�rt, hogy valakinek jobban tetszek �gy, vagy hogy �gy jobban elfogadjon. �n sem v�rom el senkit�l ezeket a dolgokat.
Nem azt mondom, hogy semmit olyan nem csin�lok, amit mondanak, mert akkor el�gg� �nfej� lenn�k. Olyanokat nem akarok csin�lni, amiket az�rt akarnak, hogy csin�ljam, mert nekik �gy jobban tetszene, vagy nekik az k�nyelmesebb.
Nem az�rt akarok fogyni, vagyis ink�bb izmodosni, hogy m�soknak tetszek. F�l �vvel ezel�tt m�g �gy gondoltam, hogy az�rt. Akkor neki akartam tetszeni. Az�ta m�r r�j�ttem, hogy b�rmit csin�ltam volna, nem tetszen�k neki. Legal�bbis nem �gy, ahogy azt �n szerettem volna. M�r belet�r�dtem, hogy elhagyott, �s m�st v�lasztott. M�r nem az�rt akarok j�l kin�zni, hogy ha egyszer tal�lkozunk, akkor gondolja azt, hogy basszus, mi�rt hagytam el. Az�rt akarok j�l kin�zni, hogy magamnak tetszek. Hogy olyan ruh�kat vehessek fel, amikben j�l �rzem magamat, �s �gy gondolom, hogy j�l is n�zek ki benn�k. Nem mindig olyan fels�t v�lasztani, ami el�g b� ahhoz, hogy ne l�tsz�djon, hogy van egy kis hasam. Mert tudom, hogy nem vagyok k�v�r.  M�r �n is tudom, �s el is hiszem. M�r azt is tudom, hogy fogok tudni v�ltoztatni ezen. �s azon vagyok, hogy ez t�nyleg meg is val�suljon. Vannak olyan dolgok, amikkel egyre jobban megbar�tkozom, pedig az elm�lt j�p�r �vben el�gg� zavart, de most egyre kev�sb�. Kezdem megszokni azt, ami van. Kezdem j�l �rezni magamat, pedig nem is olyan r�gen m�g azt gondoltam, hogy ez sosem fog bek�vetkezni.